Hentai Jazz

Ha azt hittem, hogy legközelebb könnyebb lesz - persze, hogy azt hittem - hát kurva nagyot tévedtem. Pont ott maradt a pozícióm Bea ügyben, mint előtte volt. Kénytelen voltam beérni a napi többszöri maszturbálással, meg, hogy úgy kihajtottam magam edzésen futás, vagy úszás közben, hogy a végén olykor elájultam. Mindenféle tekintetben széttéptek a hormonok. Néha este, hazafelé üvöltöttem az utcán, ha kiszakad lelkem, akkor is, mert úgy éreztem kiszakad és valami megfoghatatlan fájdalom kívántatta velem annyira a vér, a levegő, a víz, az élet ízét, hogy azt hittem belepusztulok a sóvárgásba. Jobb volt, mint a nemi vágy és másképp kergetett.Bele is futottam rendesen a harcosok klubja korszakomba, volt egy kis kardozós, baszós, öntudatos, szenvelgős tinivircsaft. Meg egy kis vér. Meg egy kis halál. De az már később, jóval később, csak itt kezdődött minden. meg ott, hogy szutykos külvárosi utcákon ballagtunk esténként hazafelé kettesével, hármasával, nagyritkán egyedül. És szembejött a nagybüdös valóság, az aztán szembejött. Először akkor, amikor az elhaladó cigánygyerekek belénk kötöttek, majd a második lépcsőben érkező nagytesó szilánkosra fejelte a haverom orrát - soha nem felejtem el azt a tehetetlen dühöt és megalázottság érzést, ahogy csak álltam, néztem és hallgattam - legközelebb meg akkor, amikor néhány hét múlva egy újabb csapat próbált meg - ráadásul egyedül voltam - igaz mikor szóvá tettem a nyilvánvaló fölényük romboló hatását a sikerélmény fölött, úgy döntöttek legyen szabályos párviadal. Mondjuk azt nem kérdezték meg, hogy kedvem van-e. Szóval lett Muh móva, mint Old Shatterhand a varjú indiánokkal, akik a medicinájukat keresték. Bevezettük a fair play szábályait is, a választott ellenfél épp csak egy leheletnyivel volt nagyobb nálam. Más kérdés, hogy életemben nem verekedtem előtte, még egy pofont sem kaptam. Ellenben most! Jó sokat. Úgy ütött meg, ahogy akart és az első orrbavágástól könnyes lett a szemem, azt sem tudtam hol vagyok. a nyolcadik orrba, szájba, hasbavágás után kétségbeesetten csaptam egyet megfoghatatlan ellenfelem felé, aki legnagyobb megdöbbenésemre hanyatt esett. Fogalmam nem volt róla, hogy a versenysport milyen erővel látott el, edzésen sosem ütöttük egymást. Még kétszer lecsaptam, harmadszorra már nem próbált felállni, de valamelyik pályatársára rátört a szolidaritás és hátulról nekem ugrott. A következő pár percre nem emlékszem, de azóta tudom, hogy nehezen leszek ideges, de ha igen, akkor nincs megállás. Onnantól vannak képeim megint, hogy leszedtek a srácról és öntudatra pofoztak. Szerencsére nem ütöttek agyon - hja, az indián becsület, meg a muh móva szabályai... Utamra engedtek. Nem lehetett túl meggyőző a történet, amit elővezettem otthon, a fejem nyilvánvalóan nem volt alapállapotban, de betudták valami kamaszkori heveskedésnek és nem nagyon forszírozták a dolgot. Nem kellett egy hét hozzá, hogy megint beléjük fussak. Nem voltam boldog. Megkínáltak cigivel, természetesen elfogadtam - jelentős tapasztalattal bírtam a témában, egyszer egy haverommal ketten elszívtunk egy szál Repülős cigarettát és nem is hánytunk tőle - mi több, beszélgettünk. Annyira jó fej voltam, de komolyan, annyira... Semmi verekedés, halihó. Legközelebb már csak egy laza sziasztok, két hétre rá, meg levált egy hosszúhajú csövi lány a falról, hogy nincs-e kedvem házibuliba menni. Kedvem az volt. Tapasztalat szokás szerint semmi. És, el kellett kéretzkedni otthonról. Az utóbbi meglepően simán ment, bár azt állítottam, hogy egy osztálytársamhoz megyek. Aki látta a megáll az időt, tudja miről beszélek, pedig ez majdnem harminc évvel később volt, csak kóla helyett ragasztó, pia, meg bogyók. A ragasztó/oldószer mindig elriasztott a szagával, de minden mást nyugodt lelkiismerettel a számba/orromba vettem, ami csak szembejött. Most éppen egy kevés kellemes házi pálinkát, ami simán elcsúszott volna patkányirtónak is, meg valami narancssárga tablettából kettőt. A boltban beszerzett uras sárga cimkés félédes Boglári Kékfrankos mások zsákmánya lett, nekem ez az összetétel megcsinálta az estémet. Kommunikációra kicsi volt az esély, mire odaértem a bulizók vagy elájultak, vagy páronként szorongatták egymást. Nem tudom mit vettem be, de majd meggyulladtam és minden körül szivárványszínű karikákat láttam, mintha egy órát úsztam volna szemüveg nélkül. Egész nagy lakásban ténferegtem - azt hiszem - valahol a Rottenbiller utcában. Két, vagy három helyiségben is más-más zene szólt, Stones, természetesen, valami disco, P Mobil, egészséges eklektika. A Mobilra egy piros melegítő alsós lány (mintha csak ma lenne) egyedül ringatta magát a szoba közepén, a melegítője annyira lecsúszott, hogy kilátszott a fél feneke. Jó feneke volt, rákattantam, mögé álltam és néztem. Néztem, ahogy riszálta, néztem, ahogy egyre lejjebb csúszott a nadrág. Mire teljesen meztelen lett már térdeltem mögötte annyira néztem, míg belemerült az arcom és elkezdtem lelkesen nyalni. Akkoriban még nem volt divat a kopasz punci, de én szeretem a szőröset, a mai napig is. Addig nyaltam, míg térdre nem esett, akkor megdugtam úgy, kutyában. Úgy éreztem órákig dugtam, pedig már valahol az elején egyszer beleélveztem - máig nem értem, hogy hogyan úsztam meg azokat az időket, se gyerek, se nemi betegség, a hülyék mázlija - de állva maradtam és úgy, összeforrva tornáztunk még sokáig, a végén már alig tudtam magamról. A lány hihetetlenül nedves volt és legalább háromszor hangosan hörögve elment, de nem menekült ki alólam, míg el nem jött az újabb megváltás.