Augusztus utolsó két hetét a Szentendrei szigeten levő nyaralónkban töltötte a család. (Ezt a mondatot kérem spanyolul és angolul is, majd ugyanezt folyamatos múltban) Úsztunk a Dunában, szalonnát sütöttünk, a szokásos történet. Sokat sétáltam egyedül az erdőben és úton, útfélen enyhítettem kínjaimon. Egészen vicces látvány, amikor falevélről falevélre huppannak le az ondó cseppecskék. Az utolsó szombaton a vízparti apró kavicsokon hevertem, napozgattam és a változatosság kedvéért fantáziáltam. És merevedtem. Mikor nem? Félálomban is éreztem, hogy valaki néz. Ebben nagyon jó vagyok, talán érdemes lenne gondolkodni a paranoiáról. Arról nem is beszélve, hogy ha valaki a hátam mögé áll azonnal elkezd rázni a hideg. Körülpislogtam, először nem találtam, aztán csak észrevettem, egy bokor tövében tanyázott három lány, a hozzám legközelebbi mozizott. Nyilvánvalóan nem egészben csodált, a szépen emelkedő fecskémre koncentrált. Nálam fiatalabb volt, az tuti, kissé húsos, kellemes domborodó mellecskékkel. Észrevette, hogy nézem, gyorsan elkapta a fejét, én meg zavaromban hasra fordultam és beástam magam. Apró kavicsot belélegezni nem egyértelműen egészséges, különben is rájöttem, hogy szeretném ha nézné, pár perc múlva fordultam vissza. Nézte. Én meg őt, most már el sem fordult. Annyira izgatott voltam, hogy komolyan fontolóra vettem, hogy ott helyben kiverem a farkam.Valószínűleg a felháborodott anyukák elástak volna a homokba, úgyhogy baromi mázlim volt amikor a másik két lány elindult fagyizni. Egyébként erősen gátlásos voltam, megszólítani sem mertem volna egy lányt, de most lila ködben úszott előttem minden.
- Szia, nem megyünk sétálni?
- A barátnőim...
- Nem maradunk sokáig
Elmentünk sétálni a dunaparti ösvényen. Elég volt hozzá 2-300 méter, hogy ne lásson senki se a partról, sem az útról.
- Tetszik, hogy áll?
- Mi áll?
- Hát aaaa, a faszom. - Nehezemre esett kimondani. - Megmerevedett. Mert izgatott vagyok.
- Megmutatod?
Ez sokkal több volt, mint amit reméltem. Előző évben volt egy furcsa barátságom a szüleim barátainak a lányával, aki akkor velünk nyaralt és állandóan cigánykerekezett, meg kézen állt. Az volt a mániája, hogy előttem állt kézen, nekem meg fogni kellett a lábát. Persze a bugyiját bámultam, ami néha a vágásnál sötétebb volt a nedvességtől. Az első elszalasztott lehetőség. Volt még, jó sok. Ez a lány valahogy emlékeztetett rá. Alig tudtam kibogozni a madzagot, úgy remegett a kezem, nagy levegőket kellett vennem. Elővettem.
- Te is mutasd...
Simán letolta a fürdőbugyiját. Finom barna pihék borították, még nem volt igazi szőr. Végigsimítottam az ujjammal, de ellökte a kezemet. - Ne fogd meg!
- Fogj meg te engem!
- Nem, nem akarom, rázta a fejét. Csak nézni. Lehajolt, majd le is guggolt, pár centiről nézegette a farkam.Kétségbe voltam esve. Itt állok egy meztelen lánnyal és csak néz. Elkezdtem húzogatni a farkam, a lány úgy nézett, mint akit meghipnotizáltak. Pillanatok alatt elélveztem, tele lett a haja vele. Egy darabig még nézett, aztán berohant a Dunába, fejest ugrott. Mire kijött nyoma sem volt a spermácskámnak.
- Várnak a barátnőim - úgy elszaladt, csak bámultam utána. Így láttam először pinát és így maszturbáltam először egy nő előtt. Másnap legalább 100 kilométert gyalagoltam, annyit kerestem, de nem találtam. Később sem, soha.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.