Hentai Jazz

Mindig gyenge voltam a valósághoz.

Évtizedek óta lógok a szeren. Múltat, jelent, jövőt, mindet elképzelem magamnak. Néha bejön. Általában nem. Megpróbáltam összeszámolni, hogy ez idő alatt hány nővel voltam (én hímnem), de nem ment. Nagyjából 200 fölött volt valamivel, ami átlagolva nem olyan sok, hat hetente egy. Átlagolva. Van ebben több hónapig egy is, meg egy nap három is. Közben rengeteg önkielégítés. Alighanem függő vagyok. Vagy kényszeres. Ma már hosszabb ideje együtt élek valakivel. Nem szeretkezünk mindennap, de megint csak átlagban úgy 3-4-szer egy héten. Mellette mindennap maszturbálok. Időnként megcsalom. Nem úgy megy ez már, mint régen, a konkrét csajozás, az kész lebukás - eddig pont háromszor buktam meg, de mindegyiken túljutottunk - és amúgy sem voltam soha fogd a nőt és fuss, az újdonság, a megismerés, a játék, az kell igazán. Van pár régi barátnőm, akiket olykor, ha kedvük és mindkettőnk ideje engedi meg lehet dugni, néha belefutok valami újdonságba. Ha filmsztár lennék Amerikában valami jó kis szanatóriumban kezelnének. Miniszoknyás nővérkék csapkodnának a kezemre műanyag vonalzóval, ahányszor a farkam felé nyúlok.

Kezdetben azt sem tudtam hogyan kell maszturbálni. Csodálkoznék, ha ezzel mások nem így lennének, bár állítólag a csecsemők is maszturbálnak, csak elfelejtik - mint sok minden mást is, hogy honnan jöttek, meg a madarak beszédét. Dugni elméletben tudtam, bár a bemeneti nyílások pontos elrendezését illetően volt bennem némi bizonytalanság. Ebben egyik osztálytársam apjának nyugatról becsempészett szennylapja tett helyre. Hatalmas fekete nők voltak, hatalmas rószaszín pinákkal. Tetszett, bár nem a hatalmas csöcsök, hatalmas húsok az elsődleges preferenciáim. Később találtam fekete-fehér pornográf fényképeket apám télikabátjában. Fényképeket! Érdekesnek találtam.

Nagyjából 13 éves lehettem, amikor először elélveztem. Egy távolsági buszon. Azt hiszem éppen edzőtáborba mentünk, nagy buszon, kevesen és persze álmodoztam, amitől állt a farkam a pompás szűk Trapper farmeromban. Nem nosztalgiázok, a márkamegjelölés megfelel a valóságnak. Azt vettem észre, hogyha összenyomom a combom kellemes érzés fut végig a farkamon, hát addig játszottam, míg szépen beleélveztem a nadrágomba. Egy kalandtúra volt eljutni a wc-ig és tisztába tenni magam. Ettől kezdve néhány hétig ezzel a technikával éltem, bezárkóztam a wc-be és nyitogattam, csukogattam. Akkoriban még jóval gátlásosabb voltam az átlagnál. Egy idő után csak rájöttem, hogy vannak ennél egyszerűbb és célravezetőbb módszerek is, kézbe vettem a problémát és megkezdődött a máig tartó menetelés. Amikor volt otthon más is magamra zártam a wc-t, némi olvasnivalóval. Fedőtevékenységnek is jó volt, meg segédanyagnak is, a Rakéta regényújság hátlapján félmeztelen fekete-fehér nők, benne pedig Ken Follet regények tele fülledt erotikával. Imádtam azt a részt, amikor a kém leborotválta a nője pináját. Ha magamra maradtam enyém volt a világ (lakás méretben) és éltem is vele. A rekordom azt hiszem 11 farokverés volt egy szép téli szombaton, napközben. Hősies idők! Ezt már meg sem közelítem. Nem lenne pontos jelző a kifinomult az akkori technikámra. Elővettem, rángattam, elmentem. És újra. És újra.