Hentai Jazz

A következő egy évben alsó hangon ötven nővel voltam. Nővel..., tinilánnyal, csajszival, tizenöt-hat-hét éves kortársaimmal, akik számomra teljesen érthetetlen módon pusztán azáltal, hogy az adott környezetbe kerültek teljesen természetesnek vették, hogy egy kapcsolat a testiséggel kezdődik és ott is ér véget. Maga a paradicsom, igaz? Így utólag nem. Sőt. Eleve problémás voltam, nem sikerült megtanulni a közösségbe tagozódás technikáit - ez így maradt egy életre - ezt most megfejeltem azzal, hogy a férfi női kapcsolat szinte teljesen leredukálódott a no beszélgetés, no előjáték, leginkább véletlenszerű közös orgazmus produkcióra. Mi következik ebből? Nem tanultam meg udvarolni, nem tanultam meg felizgatni a nőket, nem tanultam meg, hogy mi az az erotika és annak ellenére, hogy piszkosul menőnek éreztem magam, mert mögöttem volt egy iszonyatos szám - az osztálytársaim jó része még az egyszeri dugáshoz sem jutott el - teljesen és reménytelenül kielégületlen voltam. Rengeteget maszturbáltam és közben többnyire valami teljesen másról fantáziáltam, mint ami tényleg megtörtént velem.

A történet másik része a totális ambivalencia. A hivatalos életemben éltanuló és versenysportoló szerepben nyomtam - különösebb megerőltetés nélkül, a kettő között, után pedig megvolt a hivatalos rakkendroll életérzés - csak rakkendroll nélkül, mert a Beatrice, a Stones, később a Bizottság, nem tudom annak számít-e - mindenesetre, szex, drogok egyszer gyakorlatilag mindent kipróbáltam, ami szembejött és ez így kitartott még vagy tíz évig, de ezzel nem azt mondom, hogy gyakorlott kábszeres, vagy szétesett junkie lettem volna, mert a többségét valóban csak egyszer próbáltam ki. Szívtam ragasztót, csavarlazítót, szedtem alkohollal különféle gyógyszereket - ezt mindig buliban - ittam mákteát, ettem maszlagot és szívtam füvet, ez az egyetlen cucc, ami aztán valamennyire gyakorlattá vált. Találkoztam a heroinnal is - kétszer - de mindkétszer csak orron át és nem tudom, hogy a szervezetemnek, vagy az anyag minőségének köszönhetően, de mind a kétszer olyan szinten hánytam szarrá magam, hogy semmi más nincs meg az élményből, csak a görcsös öklendezés és a sav a számban. Fejlettebb termékekkel már csak az egyetem alatt találkoztam, annak is inkább a vége felé, meg utána, a nyalcsi, amitől eleinte kurvára paráztam, de szerencsére mindig jó élményem volt vele, az ex - odajött a hihetetlen kiejtésű figura Ibizán és azt kérdezte: charlie, ma' friend, ya wan' some charlie? mondom mi van? teljesen hülyének nézett, egyből az volt a következő kérdés, hogy whereareyafrom, sötét tudatlan balkáni paraszt, fakk, ya, marijuana, ma' friend mondom, marijuana, az nincsen? Véjtöminit mondja és öt perc múlva előáll egy jó nagy darab zsíros, fekete haskával, azt szívtuk egy hétig a Cafe del mar teraszán és testvériesen megosztoztunk rajta mindenféle nagydarab angol házaspárokkal - szóval a charlie volt az ex, amit mindig csak félbetörve fogyasztottam és alkohollal és sohasem jött be annyira, hogy tudtam volna, hogy hol ért véget az ital és hol kezdődött az egyéb, meg a speed, meg néha a kokain, de az már csak egyetem után és hamar rájöttem, hogy nekem egészen egyszerűen nem jönnek be a pörgetős szerek, túl érzékeny vagyok rá, amit mások még észre sem vesznek, én attól már fönn vagyok a plafonon, egyszer a Fekete Lyukban találkoztam egy adag crack-kel, ami annyira elintézett, hogy télen, minuszokban félmeztelenül mentem haza, de előbb beleestem egy törött sörösüvegbe és csurom vér volt a hasam, de észre sem vettem, szóval volt mindenféle fogyasztás, de nem rendszeres és volt bűnözés is, balhés és effektív egyaránt.