Jött a köd, az eső, az első gimnáziumi félév, meg az erőnléti edzések. Csupa jó hír. Valamint moziban is voltam. Lehet, hogy ciki, hogy ilyen későn, de ezen az őszön voltam először családi, vagy iskolai szervezésen kívül moziban. Elég jól sikerült belehúzni. Kettő egyre nyertek a kellemes élmények a horrorral szemben. Edzésen az egyik srác kiművelt vagány volt jelentős tapasztalattal a jegyszedők megvesztegetésében. Úgyhogy benéztünk a Filmmúzeumba a Madarak vetítésére és meglátogattuk az Uránia filmszínházat egy kiváló japán szamurájfilm érdekében. 16+ mindkettő. Na, a Madaraktól befostunk mind egy szálig. Másnap reggel a Margitszigetre mentünk úszni, majdnem beugráltunk a Dunába a sirályok elől. A szamurájfilm ellenben királyság volt. Gyanús, hogy akkoriban még nem használtuk a Királyság kifejezést. Most még használjuk? Szóval, egyrészt kaszabolták egymást a szamurájok, spriccelt a vér, másrészt meztelen gésák döfködték egymást hajtűkkel egy forróvizes dézsában. Mondom, hogy kurva jó volt. A még jobb, hogy moziban voltunk Ildivel. A Bea általi presztizsnövekedésemnek az egyik következménye az lett, hogy rendszeresen szóba elegyedtem (vagy ők velem) egy kis lánycsapattal, - esetleg kislány csapattal - akik négyen-öten mindig együtt jártak haza edzésről. Ildik, Editek, Mónik, ilyesmi. Aki fizikailag legjobban tetszett, abba őrülten szerelmes volt az egyik gyík haverom. Nálam meg a respekt, ami hülyeség volt, mert esélye nulla. Az egyik lány belém zúgott, persze vak voltam rá, hát arra tepertem, akinek legjobban csípett a modora. Meg tetszettek a hülye bukjel szoknyái. Egy darabig gyűjtögettem a bátorságot, aztán elhívtam moziba. Ezzel rögtön túlestem az első kamasz-szülő konfliktuson is. Legnagyobb döbbenetemre, ugyanis addig csak a végtelennek tűnő mértékű toleranciával találkoztam, amit én kítűnő tanulmányi és tűrhető sporteredményekkel háláltam meg. Azt hiszem anyám sem gondolta komolyan, csak lehetett valami elképzelése, hogy ilyenkor tiltani kell. Egy kicsit ordibáltunk, aztán bebasztam az ajtót és mentem. Ezzel le is zártuk a kamaszlázadás-szülői szigor témakört egy életre. Nagy fasz lennék, ha panaszkodnék a családi körülményeimre.
Úgyhogy mozi, meg hazakísérés. Előtte gondolkodtam a követendő taktikán. A következő problémákba ütköztem: 1. A nyújtózkodós-átölelős trükk akkora bénaság, hogy biztos kihagyom. 2. Megcsókolni nem merem 3. Ha jó a film, én biztos nézni fogom, akárki ül mellettem.
A filmre nem emlékszem, a fizikai kapcsolatfelvétel meg magától megoldódott, mert amikor véletlenül összeért a lábunk nem húzta el. Gondolkodás nélkül rátettem a kezem a combjára és másfél órán keresztül lelkesen gyömöszöltem. Piszkosul ráizzadt a kezem a harisnyára. Szerintem mind a ketten jól éreztük magunkat... A hazakísérés záróakkordjaként hősként helyeztem el egy puszit a szája sarkában. (Szerencsére közel lakott hozzánk) Összességében tökéletes este volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.