Hentai Jazz

Szeptember. Iskola - új iskola, akkor kezdtem a gimnáziumot - és edzés megint. Az utóbbi talán nem is szeptember, inkább augusztus végén lehetett. Bea nem tagadott le - kicsit tartottam tőle, hogy meg sem ismer, vagy elfordítja a fejét - de nem is engedett közel, afféle kedves ismerősként üdvözölt és gondosan ügyelt rá, hogy ne maradjunk négyszemközt. Nem erőltettem, részben önérzetből, részben, mert nem is igen tudtam, hogy hogyan tehetném. Akaratlanul is, de tökéletesen eltaláltam a megfelelő viselkedést. Talán hálából, mert nem hoztam kínos helyzetbe, talán hiúságból, de ő nyitott felém. Persze ez csak annyit jelentett, hogy valami barátság féle alakult ki köztünk, meg nagyon finoman flörtölgettünk. Amikor ez a többieknek is feltűnt egészen elképesztő mértékben megváltozott a pozícióm a mi kis mini társadalmunkban. A korombeli fiúk irigykedtek rám, az idősebbek nagykorúsítottak, a a velem egyidős, vagy egy évvel fiatalabb lányokat pedig elkezdtem érdekelni. Furcsa volt, eleinte nem is értettem, hogy mi történik velem. Egy edzés utáni vegyes foci közben valami kis lökdösődésből játékos birkózás lett és megint két vállra kerültem, elég hamar és ezúttal további következmények nélkül. Úgy harminc sporttárs szeme láttára. Ott helyben nagyon kiröhögtek, hogy milyen harmatos vagyok, de utána hetekig hallgattam, hogy "rámfeküdt a nő". Azt hittem, ha egyszer már sikeresen elvesztettem a szüzességem utána megy minden magától, de nem így volt, dugni abban az évben már nem sikerült még egyszer. Az önkielégítés napi program maradt.

A gimiben az első dolgunk az volt, hogy elhúztunk társadalmi munkára. Szőlőt szedtünk valahol Monor környékén egy hétig és halál biztos, hogy több kárt csináltunk, mint hasznot. De legalább össze voltunk zárva egy hétig és összeismerkedtünk. Életemben nem ettem annyi szőlőt, mint akkor. Csoda, hogy meg nem utáltam. Viszonylag hamar kialakult az a pozícióm itt is, ami végigkísér az egész életemen - valamilyen szinten elismernek (általában jók az eredményeim, de csak amennyit elvárnak, vagyis nem vagyok stréber, de nem elvi alapon, vagy lázadásból, hanem mert nulla ambícióval rendelkezem. Az egyetlen ösztönző erő ami valaha életemben hajtott, az a szex volt.), de mégis kívülálló maradok. Sosem voltam hangadó, de lúzer sem. Sosem féltem senkitől, de furcsa módon tőlem sokszor tartanak. Nem azért, mert agresszív vagyok, vagy rosszindulatú - nagyon távol áll tőlem, - hanem idegen. Nem értem az érzéseiket, általában nem is hiszem el, mégis tudom, hogy kinek mi van a fejében.

Kifogtunk egy nagyon meleg, porszáraz hetet a szőlőszedéshez, végig fürdőruhában nyomtuk. Egy fekete, bársonyszerű és egy élénkzöld, fényes úszónadrágban virítottam és én még a visszafogottak közé tartoztam. A lányok... Az osztályban igazából csak egy lány tetszett, magas, természetes platina szőke, inkább kicsit furcsa, mint szép arccal, - enyhén dülledt szemek és hatalmas száj - és egy márványszobor tökéletes testével. Hihetetlen alakja volt, hófehér bőre, hosszú lábai, szép nagy mellei, kerek feneke, csak csodálni tudtam. Nem tudom miért, de annak ellenére, hogy egészen jó viszonyban voltunk négy év alatt egyszer sem tudtam közeledni hozzá, pedig jobban bírtam, mint mutattam neki és néha vágyódtam is utána. Talán a rettenetesen rendezett és nyugodt rendes lányság miatt. Tanár szülők jó tanuló, kedves kislánya, határozott elvekkel. Azt hiszem ez nekem már sok, rombolni meg sohasem volt kedvem. Akkor még talán tehetségem sem.

Akkoriban még szőrös volt a lányoknak a puncija, de még a hónalja is. A nem elvadult, de finoman szőrös pinákat azóta is nagyon szeretem. Az egyik elsős lány már érkezés után két órával népszerű lett azzal, hogy széttett lábbal napozott egy asztal tetején. Kicsi, vékony, izmos csaj volt, hatalmas szilva alakú mellekkel (mint Samantha Foxnak), enyhén szőrös lábakkal és összenőtt szemöldökkel. A feje nem tetszett, de a pinája nem tudott nem érdekelni. Négy napomba került mire végre egyedül találtam, a szokásos napozó pozíciójában. Megkínáltam szőlővel - mi mással - kért is belőle és elkezdtem hülyeségeket összehordani, közben meg kapkodtam a tekintetem a szeme, meg a lába köze között. Fogalmam nem volt, hogy hogyan fogok tovább lépni.A nő meg összecsukta a combjait, szétnyitotta a combjait, összecsukta, szétnyitotta... Bazdmeg. Összeszedtem a bátorságom és a következő szétnyitásnál pinán hajítottam egy szem szőlővel. Azt mondta: - Ó! és mosolygott. És nem csukta össze. Dobtam még egy párat és mindannyiszor egy "Ó!" volt a jutalmam. Felbátorodtam, a következő szemet egyszerűen bedugtam a bugyijába.

- Ez egy nagyon ambíciózus szőlőszem. Elhatározta, hogy híres felfedező lesz.

- És sikerül neki?

- Sajnos nem, még fiatalon halálos baleset éri az egyik veszélyes utazáson. Azzal a bugyiján át szétnyomtam a szőlőt és dörzsölgetni kezdtem vele. - Óóó, mondta és mosolygott. Na ebbe a sikertörténetbe gyalogolt bele az osztályfőnöke, aki ugyan szerencsére nem látta, hogy mit művelünk - vagy úgy csinált, de az expedíciót bedöntötte. Nem is lett folytatása. Elrohantam a mosdóba farokráncigálni. A maradék három napban már nem bírtam négyszemközt kapni a csajt, hiába erőlködtem, idehaza meg már nem is erőlködtem. Pár hónap múlva összejött valakivel és savanyú arcal küzdötték végig a négy évet.